TÓTH LÁSZLÓ ŐSZI DALOK
Hazám
Hol magyar a szó és magyar az álom,
- legyen az élet bár csupa küzdelem -
boldogságomat én mégis ott találom,
szép Hazám, megszentelt földeden.
Hol Balaton hullámon vitorlást ringat,
s Mátra magas csúcsa felhőket pipál,
élet kulacsunkba ott töltjük napjainkat,
lelkünk békére ott, - csak ott – talál.
Mit nekem idegen tájak csillogása!
Csábító varázsa mond, vajon mit ér?
Ha nem magyar ott a szavak koppanása,
és nem öntözte földjét honfiúi vér.
Megharcolt véres jussán őseimnek
Vagyok most itt, és vagyok magyar.
Itt a kelő nap fénye verseket ihlet,
s az estéről itt magyarul zeng a dal.
Hazám testén fájó sebeket hasított
sunyi irigység, önző idegen akarat.
De nemzetem, - bár most szétszakított, -
hitében mégis-mégis megmaradt.
Tekints hát Istenem le erre a földre,
kérlek én, áld meg szorgos népedet.
Látod él még Árpádnak büszke törzse,
hordozva szívében a magyar végzetet.