TÓTH LÁSZLÓ ŐSZI DALOK
Az elmúlás dala
Széttört álmaim elhamvadt porában,
lassú léptekkel jár a gondolat.
Kihűlt vágyaim halotti torában
az utolsó korty boldogság ottmaradt.
Vízimalomkerék életem míg forgott,
csobogva pergette víg ifjúságomat.
De ami volt, már mind szertefoszlott
és az élet már új reményt nem ad.
Sorsom, napjaim már számlálva ossza,
fösvényen mérve ki földi létidőmet.
Fogytán már létem mércéjének hossza,
készítik valahol már a szemfedőmet.