TÓTH LÁSZLÓ ŐSZI DALOK
Anyám emlékére
Nézem ott fenn a csillagos eget,
Lelkemet tépi most bús emlékezet.
Hűtlenül elhagyott árva én,
Egyedül bolyongok e földtekén.
Keresek parázsló csillagot,
Mert tudom a lelked ott fenn ragyog,
Millió csillag közt apró fény.
Anyám, hol vagy? Nem lellek én.
Ezüst hajad fehérje hova lett?
Szívedből kihunyt a szeretet?
Két kezed ölelése el miért hagyott?
Ki adhat választ? Azt hol kapok?
Álmom idéz meg. Játszó képzelet.
Öledbe ülve újra – mint gyerek -
Szinte érzem simogatását kezednek.
Anyám velem vagy és én nem feledlek.