TÓTH LÁSZLÓ ŐSZI DALOK
Őszi dalok
Lelkemben születő őszi dalok
hullnak papírra most előttem.
Bennem most száz érzés kavarog.
Vagyok még, de már-már elmenőben.
Időtől fakított hajam ezüstjén
nem csillan már meg napsugár.
Holnapom sorsom felhőjén ülvén
jelzi, hogy ideje volna menni már.
Az elmúlást én soha nem féltem,
mert születésnek törvénye a halál.
Ha menni kell, hát megyek szépen,
ha végzet kaszájával engem eltalál.
Istent kérem csak, hogy megadja
az emberhez méltó csendes távozást.
Végnapjaim kínját viselve, marassza
tőlem el messzire a fájó jajgatást.
Lesz-e még telem? Mond, ki tudja?
Vagy őszömbe hulló sárgult levél
leszek majd, mely szeleken futva
messzi tájakra, hosszú útra kél.
Maradnék én, mert ezernyi dolgom
és sok gondolatom még befejezetlen.
De kívánságom én hiába mondom,
bírám a sorsom, ő dönt majd felettem.