TÓTH LÁSZLÓ ŐSZI DALOK
Szellem a szobámban
Halk léptekkel át szobámon
szellem suhan. Régi álmok szelleme.
Elfeledett ifjúságom féltve őrzött
kincseit, hogy elvegye.
Lopakodva éjsötétben
túr agyamba, lélek mélyre
nyúl kutatón keze.
Nem fürödve hold fényében,
rejti őt ében sötéten
sorsomnak bús fellege.
Hollótestű sötét szellem
kérlek mi volt el ne vidd.
Hagyd nekem meg ifjúságom
szépemlékű, szépreményű perceit.
Reményeim szárnyalását,
ifjú álmok villanását,
nagyra törő tervek vágyát,
kérve-kérlek hagyjad itt.
Szólt a szellem:
Nem tehetem. Értük küldtek,
hogy elvegyem,
lábuk elé földre tegyem.
Értük küldtek egyre fogyó Napjaid.