TÓTH LÁSZLÓ ŐSZI DALOK
Emlékvers feleségemnek
Langyos estén, nyárutón,
felfelé domb kaptatatón
oson csendes nyári szél,
ifjúságunkról mesél.
Szerelmünknek titkait
Fák sűrűje rejti itt.
Titkot látott valahány,
Nem árul el, nem biz’ ám.
Lány és fiú –régi kép-
Fogva egymásnak kezét,
míg fák között andalog,
egymástól csókot lopott.
Rég szerelmünk megkopott,
de még most is itt vagyok.
Vers viszi most e szép regét
a nagyvilágba szerte szét.