TÓTH LÁSZLÓ ŐSZI DALOK
BALATONI ALKONY
Víz tükrében ringatódzik
a bíbor színű napsugár.
Távolban egy vitorla úszik
’s a vízen fátyol pára száll.
A partról nézem elmerengve
a sima tükrű tó vizét.
Hány emlékem eltemette,
’s hány sóhajom hordta szét.
Aludni készül már a nádas,
vadréce rejtett fészkére száll.
Méltósággal – királyi szárnyas -
ring a vízen egy hattyú pár.
Parti kövekre – testüket ölelve -
halk csobbanást csókol a hab.
A hegyek mögött készül az este,
hogy kioltson minden sugarat.
Távol a város ezer zsivajától,
feledve azt mi fáj ott legbelül,
hörpintek a szépség poharából
és szívem édes örömre derül.