TÓTH LÁSZLÓ ŐSZI DALOK
Búcsúztató
Rég barátok, játszótársak,
Ifjúságom részei
Elmennek, a mennybe szállnak,
Szemem őket nem leli.
Hányadik leszek a sorban?
Kérdi lelkem szelleme.
”Tegnap itt volt, mára hol van?
Tudni biz’ azt kellene.
Por takarja fáradt testük,
Sírnak hűvös mély pora.
Amíg élek szívem lesz lelkük
Emlékőrző otthona.
Alig maradtunk már páran
- volt belőlünk fél tucat -
Kívánok hát fájó szívvel
Néktek békés álmokat.
Halotti tor. Emlékezés
Könnyes szemű bús tora.
Szívem hasad. Rajta a rés
Reccsenve szakad tova.
Elbúcsúzom. Bár feledni
Régen voltat nem lehet.
Jobb talán most elmerengni
És nézni kósza felleget.
A felhőkkel felüzenni:
Nem sokára ott leszek.
Rég barátok, játszótársak
Ha időm eljön – hát megyek.