TÓTH LÁSZLÓ ŐSZI DALOK
Városom
(Pécsi hangulatok)
Néhány kopott kő, pár lábnyom – emlék
jelzi, hogy utam erre vitt nemrég.
Házaknak ormán, málló vakolatban
eltűnt időknek lenyomata ott van.
Öreg fák alatt, árnyas Sétatéren,
pihenés padjain hányszor üldögéltem,
hallgatva csobogását szökőkút vizének.
Lelkemben született ott számtalan ének.
Tettyei utcák apró, szűk sikátorában
bolyongna testem, mint ifjú korában.
Ódon kis kocsma homályába bújva,
lelkem a napra új verset vajúdna.
Fehér temploma sziklás Havihegynek,
Messzire viszi hírét szépségednek.
Keresztje alatt a sziklákon állva
szemet kápráztat a szép panoráma.
Mecseknek oldalán, ha gyúlnak esti fények,
Pislogó lángjukkal karácsonyt idéznek.
Csúcsdísz tévétornyod álmodat őrzi,
Szemem káprázatát szépséged legyőzi.
Árnyas ligeteit járván a Mecseknek,
Szívem városa Pécs, tudod, hogy szeretlek.
Ezredévnyi múltad hangulatát élve,
lelkemet betölti szépséged, ’s a béke.