TÓTH LÁSZLÓ ŐSZI DALOK
Virág helyett
(Feleségemnek házassági évfordulónkra)
Mondd, mit mondhat ilyenkor a költő?
Lelkében majd’ félszázad emberöltő.
Régi emlékek rejtett fiókját kinyitva
Merengve néz a régmúltra vissza.
Röpke villanások, aprócska képek
Hullnak fiókból: az első nehéz évek.
Cipeltük megélhetésnek súlyos zsákját,
Húztuk mindennapoknak nehéz igáját.
Szerelmünk közben termését szülte,
Szép első lányunk vehettük kezünkbe.
Anya lettél. Köszönet százszor érte!
Gyermekünk létét őrizted óvva, féltve.
Néhány csendes év múlott el utána.
Dolgos napjainkat a sorsunk vigyázta.
Bár szerelmünk múló rózsája hervadt,
Szeretet jelezte, hogy szép volt a tegnap.
Majd új öröm költözött újra a szívünkbe.
Második lányunkat a sorsunk elküldte.
Boldogságunk volt őt fektetni kiságyba,
Érezni, hogy életünk nem telt el hiába.
És jöttek az unokák, nagymama lettél.
Szívet nyitva előttük, becézve szerettél.
A gondoskodás lett ezután minden perced.
Fürösztötted őket tavában szeretetnek.
Voltam rossz is tudom. Érte hát bocsánat!
Könnyeket ne törölj, ne érintsen bánat.
Erős kötelékünk múlt szét ne szakítsa,
Előre néz hát reménnyel, soha sem vissza.
Voltak lélektöltő nagyon szép évek.
Voltak miket néha vad viharok téptek.
De mi feledve rosszat, örülve a jónak,
Maradunk együtt. Bármit hoz a holnap.
Életünk hát ennyi röviden megírva.
Szép emlékeinket visszük majd a sírba.
És odafenn majd, abban a másik világban
Együtt száll a lelkünk örök boldogságban.
1965. 08. 19. – 2012. 08. 19.